8. fejezet: Kezdjük újra 2013. Május 6. szerda

Reggel még javában aludtam volna, de nem tudtam. Valaki gitározott. Kezdett idegesítő lenni. Nyújtóztam és fölültem az ágyamban. Minden lány aludt. Úgy néztek ki a földön feküdve, mint, egy nagy buli után az emberek. Lehúztam magamról a takarót és óvatosan, lassan megpróbáltam a lányok között az ablakhoz férkőzni. Kicsit elhúztam a függönyt. Kinéztem az ablakon. Valaki ott állt és gitározott. Nem láttam tisztán, hogy ki. Résre nyitottam az ablakot mikor hallottam, hogy az illető a Moments dalszövegét énekli. A végére pedig annyit mondott: "És bocsáss meg El!". Tudom ki az! Biztos Niall! A szekrényhez sétáltam és egy könnyű ruhát magamra vettem. A kezemmel fésültem ki a hajam és kiléptem a lakosztályból. Leszaladtam a lépcsőn és a parkolóba futottam.
Niall gitárral énekelt én meg mögötte figyeltem. Eszméletlenül csodás hangja van.
Megböktem a vállát. Megfordult és látta, hogy én vagyok az. Megölelt és szerintem, ha nem válok el tőle, akkor soha sem enged el.
-Megbocsátok, kis írmanó!- pusziltam meg.
-Jó, de még nem ettem ma.. Elmehetnénk reggelizni.
-Jó ötlet.- mosolyogtam.
És elindultunk kéz a kézben. Ő most már az enyém. CSAK az enyém!
Szinte sötét volt még. Kezdett a nap felkelni. Egy palacsintázó előtt Niall gyönyörű kék szemeivel rám nézett.
- Na jó. Menjünk be.- Gondolom arra akart kilyukadni, hogy menjünk ide reggelizni.
Beléptünk. Leütünk egy asztalhoz és egy szimpatikus pincérnő már oda is sietett hozzánk, felvenni a rendelést.
- Ömm... Egy epres shake... Kettő palacsinta. Egy kis meg egy nagy adag. Köszi.- sorolta Niall végül rám nézett és mosolygott.- Tiéd a kis...- Végül inkább kijavította magát, miután észrevette, hogy mérgesen nézek rá.- Tiéd a nagy adag.
Bólintottam. Okos Niall. Jól elbeszélgettünk. A pincérnő is 5 perc után hozta a reggelink. A shake-be tettünk kettő szívószállat és úgy ittuk. Persze nevetés nélkül nem bírtuk ki.
- Mi lesz legközelebb, ketten eszünk egy spagetti szállat?- kérdeztem nevetve.
Egy kamerás alak lépett be az étterembe. Hoppá... Egy újságíró!
- Jaj, Niall Horan románc egy... DIRECTIONERREL?! Szuper címlapsztori!- A "New York Times" újságírója volt, láttam a pólóján.
Próbáltam a férfit ellökni magunktól. Nem sikerült. Lekapott minket és hamarosan mi leszünk a New York Times elején. Próbáltam a kezéből kiszedni a kamerát, de erősen szorította. Végül hátraestem, ami kicsit fájt. Onnan figyeltem az eseményeket. Niall is próbálkozott, és a következő percben a pincérnő is beleavatkozott. Az újságírót ezért jól fogják fizetni, így még a nőt is ellökte, hogy a hír meglehessen. A szám elé tettem a kezem, mert megijedtem. Nem sokára a rendőrség avatkozott bele. Próbálták a pasit lefogni. Én is, ami nem volt jó ötlet. A földről akartam a lábát alóla kiverni. Orrba rugott.
- Barom!- üvöltöttem.- Basszus!- És inkább zsepit tettem az orromhoz. Niall hátratolt maga mögé és bevert egyet az írónak. De a kamera még mindig ép volt. A pasi meg egyszerűen a kifutott az étteremből nem figyelve, hogy most bűnözőnek számít. A pincérnő felsegített és aggódva kérdezgette, hogy van-e valami bajom.
- Semmi, maximum az orrom vérzik...-válaszoltam még mindig orromhoz tartva a zsepit.
- És veled?- fordult Niall-hoz.
- Semmi. De mi inkább megyünk...- szépen maga elé tolt és gyorsan odasúgta a nőnek, hogy csomagolja be nekünk a palacsintákat, mert nem volt alkalma enni belőle.
Az étterem előtt vártam rá. Végül alufóliával a kezében jött ki hozzám. Az utca szélére álltunk és Niall szerencsésen fogott egy taxit. Beültünk és megkértük a sofőrt, hogy a hotelhez vigyen minket. A hallban liftbe szálltunk és a lakosztályomhoz mentünk. Benyitottunk a lányokhoz akik javában aludtak.
-Láányok!- kiabáltam.- Hoztunk palacsintát!
-Hé, de én is éhes vagyok!- nyafogott Niall.
-Majd kapsz ebédet.- nyugtattam meg.
A lányok az asztal köré gyűltek és az áfonyás palacsintát felezgették. Érdekes dolgok nem történtek ma...