10. fejezet Akkor menjünk hamarosan One Direction koncertre!

Reggel fölkeltem és kimentem a konyhába. Felvettem egy szép szettet. Reggeli után fogtam a táskám és elindultam a sulibusz felé. Már Lily is ott állt és várt.

- Jó reggelt!- köszöntött, majd elkezdett beszélni egy új leárazásról a plázában.

Nem nagyon érdekelt a dolog, de nem mondtam meg neki. Inkább a cipőm orrát nézegettem és közben Niall-ön járt az eszem. Felmentünk a buszra és leültünk egy helyre. Elővettem a telefonom és írtam a fiúmnak egy üzenetet is.

Így kapott tőlem egy "sziaaa!!♥" üzit, amire csak egy mosolygós fejet kaptam válaszul. Igazából mosolyogtam, de egyben nagyon letört is voltam... 10 perc múlva megállt a busz, Lily meg fölhúzta a fejére a macifüles hajpántját.

- Gyere már, Mrs. Horan!- nevetett és lementünk a járműről.

Bementünk a suli épületébe, de mikor be akartam lépni az osztályba Katy megállított. 

- Szia, El!- mosolygott rám gúnyosan. A hátamhoz nyúltam, mert szoktak olyan cetlit tenni a hátamra, hogy: "Hülye vagyok hahaha", meg hasonlók. De semmi... Ez nekem ez furcsa.

Furcsán néztem rá, majd megkérdeztem, hogy mit szeretne. A kis barátnőire nézett, utána rám.

- Találd ki, ezek mik!- nyújtott felém két One Direction koncertjegyet. Igen. Sima írás, nem több millió felkiáltójel. Én vagyok Niall Horan barátnője, simán bejuttat ingyen egy koncertre. Sajnos ezt Katy nem tudhatja, így sikítozva kezdtem ugrálni.

- Ez király! És kivel mész?- sikítotam, belül viszont untam magam.

- Szerinted?! Hát nem veled!- kezdett röhögni, mire szomorú pofit vágva hátat fordítottam neki.

A szekrényemhez mentem, Cece meg vidáman pattant mellém.

- Hali!- vette ki a szekrényéből a biosz könyvét.

- Jó reggelt, Cece.- kutattam továbbra is a suliboxomban.- Ma Katy menőzött nekem két 1D jeggyel, de nem nagyon érdekelnek.- erre Cece bólintott, Ő tudja, hogy kivel vagyok együtt.

- Figyu.- dőlt a falnak.- Akkor kérdezd meg, hogy Katyke mikor megy koncertre, és arra a dátumra intézz el te is egy jegyet! Persze VIP-t, mert Niall a fiúd és bejuttat! Sőt! Mennyi ötletem van!- ugrándozott, ezzel kivette a táskámból a telefonom. Normál helyzetben kitéptem volna a kezéből, de most jó ötlete volt.

- Szóval...- miközben az ujját a mobilon nyomkodta (kinyújtott nyelvvel), én figyeltem, hogy mit intézkedik.

Elkezdett írni egy üzit Niall-nek. Mit ír? Mögé álltam és onnan figyeltem a cselekvéseit. Ezt írta:

"hello Niall! szóval, a lényegre térek. kérlek," itt megállt és utasított arra, hogy kérjem el Katy koncertjének a dátumját. A lányhoz szaladtam.

- És mikor mennél?- kérdeztem mellette sétálva.

- Hát, ha a 1D koncertre gondolsz, akkor 2013. május 20., de manikűröshöz holnap megyek.- ezzel elment mellettem, én meg Cece barátnőmhöz futottam. Lediktáltam neki az időpontot, így folytathatta.

"hello Niall! szóval, a lényegre térek. kérlek, 2013. május 20-ára szervezz be nekem egy belépőt a koncertetekre! fontos lenne, de kérlek CeCe-nek, az egyik legjobb barátnőmnek is kérj jegyet, ha már itt tartunk. a tervet majd a koncerthelyszínen vázolom. üzenj vissza!". Pár pillanat múlva rezgett a telefon. Ez a válasz jött: "nem tudom, hogy maradt e még két jegy, de beszélek a menedzserrel. ha lettek következmények, szólok. nem tudom mire készülsz CeCe-vel, de én már előre tartok tőle......". 

- És tényleg... Mi a terv?!- fordultam a barátnőm felé.

- Szóval. Niall két szám között a színpadra hív, te fölmész, elmondja, hogy jártok, Katy szemfestéke meg a sírásban le fog folyni.- nevetett és visszaadta a készülékem. Cece sosem ilyen, de rólam van szó, aki az első volt a suliban, aki megértette. Jár nekem a tisztelet!

- Köszi.- köszöntem meg a kissé furcsa terv vázolását, majd csöngettek. 

Gondolom nem érdekel senkit, hogy a suliban hogyan tanultunk, de mikor a cukrászdába mentem Cece-vel, akkor történtek érdekes események. A pultán megnéztem az üveg mögött lévő sütiket. Kértem egy krémest, Cece meg beérte egy citromos fagyival. Kért rá csokiöntetet, utána leültünk egy kétszemélyes asztalhoz. A barátnőm belekanalazott a fagyijába, én meg kíváncsian hallgattam a terveit. Hirtelen rezgett a telefonom.
Niall hív.
- Szia, miért hívsz?- vettem föl a telefont  a zöld kis gomb elhúzásával.
- Hello, csak annyi, hogy... Megvan a két VIP jegy!- erre átadtam Cece-nek, a szervezőnek, a telefont.
- Úristen! Hello, Niall!- furcsán érte, hogy egy világsztárral beszél.- Cece vagyok, El barátnője.- mutatkozott be mosolyogva neki.- Akkor megvannak a jegyeink?- kérdezte jelre várva.- Szuper! Igazán köszönöm, imádlak Niall Horan!- mielőtt rájön a fangirl roham, elvettem tőle a telóm és tovább beszéltünk Niall-el.
- Oké, szia!- köszöntem el és letettem.-Ne fangirlezz, légyszi.-döntöttem meg a fejem.

-Muszáj volt.-vonta meg a vállát, majd tovább evett.

9. fejezet Zongorázás, haza indulás :(

Reggel együtt reggeliztünk Niall-el.
-Ma egy új dalt veszünk fel. Eljössz?- kérdezte.

Öltözékem

-Biztos...-vontam meg a vállam.- Bár ma megyek haza. Los Angeles-be...
Az üres tányérokat kezembe vettem és a mosogatóba helyeztem. A pultra ültem és a mellettem lévő újságot kezdtem olvasni. A hírdetések és cikkek mellett kiszúrtam egy képet. Niall volt rajta és egy barnahajú lány. A parkban. Annyira kíváncsi lettem rá, hogy tovább olvastam: "Niall Horan-t egy lánnyal látták az imént egy parkban. Vajon a lány csak a barátja, vagy a barátnője?". Hogy mi?!
- Niall, ki ez a lány?!- mutattam a képre a sírógörcs határán. A lány arca nem látszott ezért nem tudtam ki.
Niall hirtelen nevetni kezdett én meg nem tudtam mi van.
-Ülj le!- nevetett.- Jó elmondom. Az a szépség...-kezdte.
Éreztem, hogy elsírom magam.
- Te vagy - röhögött. Szóval magam akartam volna szidni neten keresztül?...
Mosolyogva ültem az ölébe.
- Jó, nem láttam! Ne cukkolj!- nevettem.
- Jó abba hagyom - csókolt meg.
Én afféle "Oké, megúsztad" bólogatással ültem vissza a pultra és olvastam a magazint. Ekkor meg a lányok jöttek haza. Eddig benéztek néhány New York-i boltba és shoppingoltak. Sok-sok szatyorral állítottak be. Niall (annyira aranyos!) odament és segítve nekik átvette a szatyrokat.
- Na miket vettetek?- léptem hozzájuk.
-Hoztunk neked is valamit. -mosolygott Cece és egy nagy csomagra bökött.
Imádom az ajándékokat ezért odaszaladtam és felnyitottam. Jaj, a lányok annyira kedvesek.
-Köszi!- ugrottam egyenként a nyakukba miközben kezemben szorítottam az 1D-s pólóm. Rögtön a ruhámra húztam és megpördültem benne. A kedvenc képem a fiúkról volt rá nyomtatva.
Mosolyogva igazítottam meg és közben arra gondoltam, hogy a lányok mennyi kedvesek velem így ezt viszonozni fogom valahogy. Még nem tudom hogy... Épp Kelly-vel nevetgéltem mikor megláttam, hogy a többiek lázasan pakolnak a bőröndjükbe. Szomorúan sétáltam a szekrényemhez. Kinyitottam és kivettem belőle a ruháim. Kihúztam az ágy alól a bőröndöm és csak úgy beledobáltam minden cuccom. De akkor nem bírtam becipzározni.
-Niall!- kiáltottam. Niall odaszaladt hozzám.
-Én ráülök a csomagra, te cipzározd be!- adtam ki a parancsot és törökülésben elhelyezkedtem a bőröndömön.
Niall behúzta és meg az ajtóhoz tettem. Leültem az ágyra és az éjjeliszekrényen tartott tollamat vizsgáltam. nem volt nagyon érdekes csak unatkoztam. Ekkor felcsendült Niall telefonjából a zene ő meg felvette.
- Zayn, hali. Aha. Igen. Jó. Megyek, hello.- beszélt majd kinyomta a mobilt. - Menni kéne felvenni a dalt. Jössz?- kezdett pakolászni ami azt jelenti indulunk.
-Ja. Biztos jó lesz.- mosolyogtam és végre eldobtam a tollam. - Csajok maradjatok itt. Mentem, puszi.- intettem és kinyitottam az ajtót majd kimentem. Niall pedig mögöttem zárta.
-Sziasztok!- köszönt el a lányoktól.
Beszálltunk a liftbe és megnyomtam a földszint gombot. Mikor leértünk kiszálltunk és az utcára sétáltunk. Ott állt Niall kocsija. Kinyitotta nekem az ajtót én meg beültem és bekapcsoltam az övem. Niall a kormányhoz ült, bekapcsolta a GPS-t és indulhattunk is. Közben kérdezgettem, hogy gyors vagy lassú lesz a szám, ki énekli a szólót, hogyan, mikor. Már magamat is idegesítettem. Mikor a stúdióhoz értünk, bementünk és egy nő oda vezetett minket ahol lennünk kellett. Leültem amíg beállították a fiúknak mindent aztán várakozás után a zene elindult. Olyan vidám volt és mikor Niall része jött csak engem nézett. Mikor befejezték a számot Niall odajött hozzám.
- Elképesztő voltál!- ugrottam a nyakába.
Kimentünk a stúdióból, de Niall megálítottított a folyosón. Bekopogott egy ajtón.
-Senki. Pont így terveztem.- nyitott be.
Egy nagy teremben találtam magam. Középen egy zongora állt. Niall becsukta az ajtót.
-Tádá!- ült a hangszerhez.
Én is leültem mellé és vártam. Szerintem Niall is várt. Hogy mire? Valakinek el kéne kezdenie zongorázni... Átnéztem a billentyűket. Egyet-kettőt le is nyomtam.
-Ömm...- tűrtem a hajam a fülem mögé.- Nem tudok játszani már olyan jól...-vontam meg a vállam.
-Nem baj. Ez a lényege. Hülyéskedj.- mosolygott.
Ó, hogy hülyéskedjek? Az nekem megy. Nevetve játszottam el világhírű zongoristákat, és kifejezetten vicces volt. Majd hirtelen elcsendesedtünk. Niall vállára hajtottam a fejem és mosolyogva néztem ő mit alakít. Már épp kezdte volna mikor megszólalt a telefonomból az Over Again.
-Hali.- köszöntem a telefonba. Cece szólt bele.
-Szia!- hallottam a hangját.- Gyere haza, pakolni kell, utána ebéd és mennünk kell a reptérre.
Egy ideig csak csöndben ültem, Cece már azt hitte megszakadt a vonal.
- Oké...- sóhajtottam. - Szia...- tettem le a telefont.
Felálltunk és mentünk az utcára. Beszálltunk a kocsiba és hazamentünk. A hotelnél felmentünk a lifttel. Az ajtóban a lányok már vártak.
-Szia.- köszöntöttek.
Csak intettem, ha beszélek elsírom magam. A konyhában csupán egy szendvics várt, mint ebéd.
Vettem magamon erőt és a lányokra nevettem.
- Most nem vagyok éhes...- ráztam meg a fejem. Kihúztam a fiókot, kivettem egy alufóliát és bele csomagoltam az "ebédem".
- Akkor mehetünk?- simította meg Lola a kezem.
Bólogattam. Lent a hallban megálltam egy pillanatra.
- Viszlát Chiasa!- mosolyogtam, hogy ne lássa mennyire el vagyok keseredve.
A lányok elővették a telefonjukat és taxit hívtak. Engem Niall visz a reptérre három lánnyal. Cecevel, Lilyvel és Selenával. A kocsiba ültünk. Mikor megálltunk a reptéren, hátraszaladtam a bőröndökért.
-Majd én viszem őket, amennyit tudok.-vette ki a kezemből a csomagokat Niall és a többi lányon is segített. A járdán leültem a táskámra és vártuk a bandánk többi tagját. 5 perc múlva meg is jöttek. Bementünk addig amíg Niall is mehetett. Ott a lányok ösztönösen megálltak és hagyták hadd búcsúzkodjak a barátomtól.
Niall szemébe néztem. Éreztem, hogy könnyek folynak végig az arcomon. Hosszasan megöleltem majd kapott egy búcsúcsókot.
- Hiányozni fogsz...- szipogtam.
-Te is nekem.- puszilt meg.
Aztán a többi lány is hosszasan megölelgette aztán mehettünk is. Még utoljára küldtem egy puszit Niall-nek és akkor könnyes szemmel visszafordultam.

A GÉPEN

Még New York-ban csináltam egy videót Niall-el, vicces dolgokat mondunk benne, cukin nevetünk, majd megpuszilom. Nos, ezt a videót vagy 20x megnéztem, mert nagyon hiányoztak a közös pillanataink. Igaz, kb. két órája láttam utoljára, de már hiányoltam. Láttam ahogy Kelly velem együtt nézi a telefon képernyőjét.

- Cukik vagytok. Bár lenne ilyen videóm Harry-vel!- dőlt hátra sóhajtva, mire felnevettem.- De komolyan! Te olyan szerencsés vagy, találkoztál a jövőbeli férjeddel!- mosolygott, mert tudta, akkor én is mosolygok (ugyanis szomorú voltam a távolság miatt).

- Az még nem olyan biztos...- rágtam a szám szélét.

Mindketten megvontuk a vállunk, majd még beszéltünk egy csomót ezzel kapcsolatban. 

   REPTÉREN & OTTHON

Miután a csomagjainkkal leszálltunk, hívtam egy taxit. Vagyis kettőt, mert a csapat egyik fele az egyik, míg a másik fele a másik taxiban utazik a mekihez, ahonnan haza indul. Szóval a mekinél már csak Cece volt, mert megbeszéltem vele, hogy haza kísérem. Egyedül, ketten mentünk a csöndes utcán. Nem beszéltünk, mert nem volt témánk. Végül az utca végén megálltunk, Cece meg mosolyogva megköszönte a kíséretet. Bement a társasházba, én meg tovább sétáltam a bőröndömet magam után húzva. Végül szinte futottam az utcán, ahol az én házam helyezkedett el. Itt már gyönyörű kertesházak voltak. Odamentem az ajtóhoz és csöngettem. Anya nyitott nekem lelkesen ajtót. Szinte megfojtott a nagy ölelésével, majd jött apa, aki szinte fölemelt. Úgy látszik, hiányoztam a családnak. Én is adtam nekik egy-egy puszit, majd mentem a rég látogatott szobámba. Minden poszter a helyén volt, esküdni mernék arra is, hogy a porcicák is. Az ágyamra tettem nehéz bőröndöm, majd mellé dőltem. Néztem a plafonom, amin egy szív volt, képekből kirakva. A képeken a barátnőimmel, szüleimmel voltam, vagy 1D-s képek is voltak. Egy ideig sóhajtozva nézegettem a szobám. Mi voltam akkor, amikor innen elindultam, messze, New York-ba? Egy szingli, unalmas lány. Most viszont, Niall Horan a barátom, és teljesen sok dolgot megtudtam. Mikor a járás résznél tartottam, kicsit megijedtem. A rajongók nem fognak nekem halálos fenyegetéseket küldeni?! Bár az arcom még nem látták, és még a nevem se tudják, de mi, Directionerek, mindent kiderítünk, elég könnyen. Itthon viszont mindig mindenki le van maradva, így senki sem fogja tudni...
Este mentem a konyhába. Készítettem egy szendvicset, mert különösebb vacsorát nem szerettem volna enni. Egy tányérra pakoltam a két szeletet, majd öntöttem magamnak Fantát. Egy tálcára tettem, és bementem a szobámba. Ott letettem az éjjeliszekrényemre, és még egy kicsit laptopoztam. Bejelentkeztem Twitterre, majd észrevettem, hogy jött egy értesítésem. Valaki bekövetett... De vajon ki?! Na ne! Niall?! Már bocsánat, de Niall egy picit megőrült? Barna hajam van a képemen, Twitteren, és az újságban is. Meg Niall nem szokott túl sok fant bekövetni, én csak kivétel voltam, mert a titkos barátnője vagyok. De a Directionerek meg fognak ölni! Írtam is egy üzenetet.
Eleanor: Édes... helyes.. cuki, Niall. MEGŐRÜLTÉL?!! A rajongók megölnek, ha megtudják, hogy járunk!!!!!!!
Már válaszolt is.
Niall: Épp ezért bekövettem még pár rajongót, hogy ne legyen feltűnő... Így már OK?
Megnyugodtam, majd válaszoltam egy okét. Elköszöntem és el kezdtem enni a vacsorám. Közben még néztem TV-t, mert az elterelte a figyelmem arról, hogy totál eluntam magam. Észre sem vettem, már majdnem hajnal volt. Az ágyam mellé tettem a tálcám, kikapcsoltam a TV-t, és óvatosan elmentem zuhanyozni. Utána fölvettem a pizsamám, és lefeküdtem aludni. 

8. fejezet: Kezdjük újra 2013. Május 6. szerda

Reggel még javában aludtam volna, de nem tudtam. Valaki gitározott. Kezdett idegesítő lenni. Nyújtóztam és fölültem az ágyamban. Minden lány aludt. Úgy néztek ki a földön feküdve, mint, egy nagy buli után az emberek. Lehúztam magamról a takarót és óvatosan, lassan megpróbáltam a lányok között az ablakhoz férkőzni. Kicsit elhúztam a függönyt. Kinéztem az ablakon. Valaki ott állt és gitározott. Nem láttam tisztán, hogy ki. Résre nyitottam az ablakot mikor hallottam, hogy az illető a Moments dalszövegét énekli. A végére pedig annyit mondott: "És bocsáss meg El!". Tudom ki az! Biztos Niall! A szekrényhez sétáltam és egy könnyű ruhát magamra vettem. A kezemmel fésültem ki a hajam és kiléptem a lakosztályból. Leszaladtam a lépcsőn és a parkolóba futottam.
Niall gitárral énekelt én meg mögötte figyeltem. Eszméletlenül csodás hangja van.
Megböktem a vállát. Megfordult és látta, hogy én vagyok az. Megölelt és szerintem, ha nem válok el tőle, akkor soha sem enged el.
-Megbocsátok, kis írmanó!- pusziltam meg.
-Jó, de még nem ettem ma.. Elmehetnénk reggelizni.
-Jó ötlet.- mosolyogtam.
És elindultunk kéz a kézben. Ő most már az enyém. CSAK az enyém!
Szinte sötét volt még. Kezdett a nap felkelni. Egy palacsintázó előtt Niall gyönyörű kék szemeivel rám nézett.
- Na jó. Menjünk be.- Gondolom arra akart kilyukadni, hogy menjünk ide reggelizni.
Beléptünk. Leütünk egy asztalhoz és egy szimpatikus pincérnő már oda is sietett hozzánk, felvenni a rendelést.
- Ömm... Egy epres shake... Kettő palacsinta. Egy kis meg egy nagy adag. Köszi.- sorolta Niall végül rám nézett és mosolygott.- Tiéd a kis...- Végül inkább kijavította magát, miután észrevette, hogy mérgesen nézek rá.- Tiéd a nagy adag.
Bólintottam. Okos Niall. Jól elbeszélgettünk. A pincérnő is 5 perc után hozta a reggelink. A shake-be tettünk kettő szívószállat és úgy ittuk. Persze nevetés nélkül nem bírtuk ki.
- Mi lesz legközelebb, ketten eszünk egy spagetti szállat?- kérdeztem nevetve.
Egy kamerás alak lépett be az étterembe. Hoppá... Egy újságíró!
- Jaj, Niall Horan románc egy... DIRECTIONERREL?! Szuper címlapsztori!- A "New York Times" újságírója volt, láttam a pólóján.
Próbáltam a férfit ellökni magunktól. Nem sikerült. Lekapott minket és hamarosan mi leszünk a New York Times elején. Próbáltam a kezéből kiszedni a kamerát, de erősen szorította. Végül hátraestem, ami kicsit fájt. Onnan figyeltem az eseményeket. Niall is próbálkozott, és a következő percben a pincérnő is beleavatkozott. Az újságírót ezért jól fogják fizetni, így még a nőt is ellökte, hogy a hír meglehessen. A szám elé tettem a kezem, mert megijedtem. Nem sokára a rendőrség avatkozott bele. Próbálták a pasit lefogni. Én is, ami nem volt jó ötlet. A földről akartam a lábát alóla kiverni. Orrba rugott.
- Barom!- üvöltöttem.- Basszus!- És inkább zsepit tettem az orromhoz. Niall hátratolt maga mögé és bevert egyet az írónak. De a kamera még mindig ép volt. A pasi meg egyszerűen a kifutott az étteremből nem figyelve, hogy most bűnözőnek számít. A pincérnő felsegített és aggódva kérdezgette, hogy van-e valami bajom.
- Semmi, maximum az orrom vérzik...-válaszoltam még mindig orromhoz tartva a zsepit.
- És veled?- fordult Niall-hoz.
- Semmi. De mi inkább megyünk...- szépen maga elé tolt és gyorsan odasúgta a nőnek, hogy csomagolja be nekünk a palacsintákat, mert nem volt alkalma enni belőle.
Az étterem előtt vártam rá. Végül alufóliával a kezében jött ki hozzám. Az utca szélére álltunk és Niall szerencsésen fogott egy taxit. Beültünk és megkértük a sofőrt, hogy a hotelhez vigyen minket. A hallban liftbe szálltunk és a lakosztályomhoz mentünk. Benyitottunk a lányokhoz akik javában aludtak.
-Láányok!- kiabáltam.- Hoztunk palacsintát!
-Hé, de én is éhes vagyok!- nyafogott Niall.
-Majd kapsz ebédet.- nyugtattam meg.
A lányok az asztal köré gyűltek és az áfonyás palacsintát felezgették. Érdekes dolgok nem történtek ma...

7. fejezet VISSZASZÁMLÁLÁS: 0 NAP VAN HÁTRA!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! ÁÁ!! 2013. Május 5. kedd

Ezt vettem fel reggel.

Juj, nagyon izgatottan ébredtem!! Vagyis keltettek... Reggel 6 óra körül járhattunk, mikor anya keltett fel. Még ő is félálomban volt így csak meglökött és egy cetlit hagyott az asztalon utasításokkal. Nagy nehezen felkeltem és megdörzsöltem a szemem. Még szinte este van... Ó, tényleg! Ma megyek a fiúkhoz! Az izgatottságtól ugrálni kezdtem az ágyamon (ami emeletes) és így be is vertem a fejem.
-Áú!!- kiáltottam. Ez fájt! De nem volt súlyos így tovább tettem amit kellett.
Megéztem a posztereim és hirtelen csak úgy elmosolyodtam. Mentem ki a konyhába ahol a cetli várt. 1. feladat: "Kész a kávé, idd meg, és csinálj magadnak gyorsan valami reggelit!". Levettem a kávém a kávéfőzőtől és mivel már kicsit hideg lett mikróba helyeztem. Olyan álmos voltam, hogy nem vettem észre, hogy már meg is melegedett a kávé. Gyorsan kivettem, megittam és szórtam egy tálba müzlit meg öntöttem tejet és azt ettem meg gyorsan. 2. feladat: "Vegyél fel valami csinosat! :)". Akkor. Egy külön Nike  táskába dobtam az újdonsült ruhát, de még előtte egy normálisat vettem föl. Megcsináltam a hajamat (kontyba tettem) és csak szépen kisminkeltem magamat. 3. feladat: "Vidd a bőröndöd és szaladj Lily-ékhez.". Hát jó. Fogtam a bőröndöm és a Nike táskát majd csak óvatosan beosontam a szülők hálószobájába és megpusziltam anyut meg aput utána szaladtam ki a házból. Korán volt még, a nap nem jött fel teljesen. Van időm. Sétálva indultam Lily-ék háza felé, ahonnan már beszédet hallottam. Sőt, kiabálást! Kopogtam. Lily nyitott ajtót és bevezetett a nappaliba ahol már az összes lány bőröndökön ült és beszélgetett egymást túlkiabálva. Ez volt a zaj.
- Hali.- intettem óvatosan a lányoknak.
- Ó, hát itt vagy! Öt perc múlva indulunk a reptérre, addig még mindent elintézünk.- közölte velem a tervet Liza.
Bólintottam és letettem a bőröndöm, majd ráültem. Addig Lily pakolt (mivel tegnap elfelejtette) és néha lejött egy pizsamában megkérdezni, hogy melyik ruha a jobb. Öt perc múlva Lily vezetésével már a kertikapunál sorakoztunk. Csak, hogy nem tudom hogyan fogunk eljutni a reptérre. Meg is kérdeztem Lizát aki válaszolt nekem.
- Hamarosan itt lesz Lily nagynénije. Ő visz minket. Óriási kocsija van!
Oké. Mindjárt meg is jött a nagynéni és mindenki elfoglalt egy helyet a kocsiban, ahol letette a bőröndjét és ráült. Lily nagynénije nagyon kedves. Na meg gazdag... Az utat végigkérdezgedte erről a "fiúbandáról". Elmeséltünk neki mindent róluk amit lehet, hogy nem értett, de attól még végighallgatta.
- Háát jó, akkor szedjük össze. Niall, Liam, Zayn, Louis és...- Ana /így hívják Lily nagynénijét/ gondolkozott de nem jutott eszébe Harry.
- Harry!!!- kiáltottuk kórusban.
- Ja, jó...- És inkább tovább a vezetésre koncentrált.
Mikor a reptérre értünk mind nagyon izgatottak voltunk, ugyanis egyedül utazunk és egyben még találkozok a 1D fiúkkal is! Ez egy nagyon tökéletes nap.
Mindenki kivette a kocsiból a csomagját és Ana már el is köszönt tőlünk és ment el. Egyedül maradtunk. Kicsit vártunk arra, hogy valamelyikünk észbe kapjon ezért csak szoborban álltunk. Végül Lily elvezetett minket valahova ahol elkérték a jegyünk sorszámát. Utána átvilágították a csomagjainkat, hogy nincs-e benne valami szúrós eszköz, folyékony dolog vagy fém, stb... Miközben a csomagokat figyelték le kellett venni az övet cipőt stb. és átvizsgáltak minket is. Mi rendben voltunk ahogy a csomagok is mikor láttam, hogy valamelyikünknél csipogni kezd a detektor. Gyorsan hátrakaptam a fejem, hogy megnézzem melyikünk volt az. Selena volt az.
- Ó, hoppá...- Ha nem ismerném azt hinném éppen attól fél, hogy megtudják fegyvert akar átvinni, ugyanis nagyon jól színészkedik. Néhány őr gyorsan odaszaladt és még egyszer átvizsgálta.- Elfelejtettem levenni az övem... Hihihi- nevetgélt Selena.- Elnézést.- És már az övtől is megszabadult így nem csipogott a detektor, szóval felvette a ruháit és indultunk.
Egy nagy üvegfalon át láthattuk csak, hogy mikor megy-jön egy gép. Gyorsan a táskámba nyúltam a telefonomért és megnéztem az időt. Még van fél óra a gépig, addig majd csinálunk valamit. Utána hívtam anyut, hogy rendben vagyunk. Hangpostára irányított át a telefon így csak egy rövid üzenetet mondtam a sípszó után.
- Szia anya! Itt vagyunk rendben, épségben, nem kell aggódni. Majd ezt mondd el apunak. Amúgy majd hívj! Szia anya, hiányzol!- És kinyomtam a készüléket.
Minden lány valamit csinált: beszélgetett, olvasott, telefonozott. Csak én untam magam. Elindítottam a telefonomon a zenét, fülhallgatót raktam a fülembe és zenét hallgattam.

FÉL ÓRA MÚLVA

Épp a Little Things refrénje következett volna, mikor megláttam az időt és kinéztem az üvegablakon. Láttam, hogy egy repülő leszállt, így felálltam és kicsit megsürgettem a lányokat. Mikor mindenki összekapta végre magát, akkor kimentünk és mindenkit egy kisebb busz szállított a géphez. Ott gyorsan mindenki tolakodva felment a gépre és nézegetni kezdte a jegyét, hogy hova is üljön. A lányok is így tettek ezért én (aki már tudta hova kell ülnünk) inkább állás helyett magammal húztam őket a helyünkre. Ott a csomagokat feltettük és leültünk. Mind más-más helyre, hisz a jegyek nem pontosan úgy voltak, hogy mindenki az mellé ült aki mellé akart. Szerencsére én Lily mellett kaptam helyet, ő az akit, ha választanom kéne a csapatból, választanám. Csak Lizát sajnáltam. Ő neki idegen mellé szólt a jegye, aki alatt

Így ültünk a gépben

egy nőt értek. Miután minden utas rendesen leült és lepakolt, a hangosbemondó csendült fel: "Kérem kapcsolják be öveiket, mivel hamarosan felszállunk!" Bekapcsoltuk utána megvártuk amíg a gép felszállt. Kicsit féltem, (bevallom) ugyanis még SOSEM jártam repülőn. Egyszer talán öt évesen, de akkor még pici voltam. Mikor meg a repülő gurulni kezdett az úton akkor inkább becsuktam a szememet.
- Te félsz?- nevetett ki Lily.
Csak óvatosan bólintottam. Persze Lily nagyon jót szórakozott rajtam.
- Na jó, már az felszálltunk és túléltük - mondta Lily még mindig nevetve.
Gyorsan kinéztem az ablakon és mikor láttam, hogy tényleg az égben vagyunk már akkor nyugodtan ültem a helyemen. Egy ideig beszélgettem Lily-vel, de néhány perc múlva meguntam. Ő aludt így én egyedül maradtam. Nézegettem az utasokat, és azzal szórakoztattam magam, hogy elképzeltem őket hülye felszerelésekben. De ez se volt több órás elfoglaltság, ezért inkább elővettem a sporttáskám amiben a kisebb dolgaim voltak, és elővettem a One Direction-ös könyvemet. Olvastam egy kicsit. De mikor úgy egy óra eltelt, akkor ki is olvastam ÚJRA. Mindegyikünk aludt ezért úgy döntöttem én is lehajtom a fejem. Mivel Los Angeles-ből indultunk így négy órás az út. Van időm. Egy órát aludtam. Ez már kettő óra volt az útból. Utána szórakoztattam Lily-t mindenféle "vicces" dologgal. Fél óráig, keményen (szegény Lily...). Két és fél óra. A telefonommal kicsit elvoltam, használtam egy két jó alkalmazást, de a mobil lemerült, ezért újabb fél órát vesztegettem el az időből. Három óra. Akkor még egy óráig kell feltalálnom magam. Hát inkább aludtam. Egy órát...

EGY ÓRA MÚLVA      

-Hahóóó!!- Mikor felkeltem csak Cece arcát láttam.- Jó, még él.- kezdett el nevetgélni.

Gyorsan feltápászkodtam és összeszedtem a dolgaimat, mivel öt perc múlva leszállás! És mikor bejelentették, hogy leszállás gyorsan kinéztem az ablakon. Irtó félelmetes volt... Gyorsan behunytam a szemem és nem a gépre gondoltam. 

- Még élsz, szóval le is szállhatnál!- vigyorgott Liza. 

Nevetve kinyitottam a szemem és a bőröndöm kézbe fogtam. Megigazítottam a hajam és én is elkezdtem tolakodni a kijárat felé. Mikor a gépről leszálltunk egyből a reptérre siettünk. Már éppen egy New York városi térképért nyúltam, mikor megláttam egy embert aki táblát tart. A táblán meg az én teljes nevem díszelgett. (Eleanor Elizabeth Sollary. Ez a ciki nevem...) Odasiettem a pasihoz és megkérdeztem, hogy engem keresnek-e.

- Igen, igen. Megjött a limuzin ami a szállodába szállítja. Kérem jöjjön velem, a kocsi kint parkol.- mondta komolyan. 

- Ömm... Pillanat, perc és jövök!- A csomagjaimat csak hanyagul a pasi lába elé dobtam aki furcsán rám nézett, de azért felvette.

A lányokhoz mentem, elmondtam nekik, hogy hol a hotel és oda menjenek. Adtam nekik busztérképet és újra a férfi mellett teremtem. A lányok csalódottan tekintettek rám, mire megvontam a vállam. A férfi kivezetett az utcára egy parkolóba, ahol egy limuzin parkolt. Nem a legnagyobb, de mindegy. Hátul a csomagokat a csomagtartóba tették én pedig elöl ültem. Nem kezdtem beszélgetést, így csöndesen (és kínosan) értem el a hotelig. A hallban egy kedves japán nő állt és kulcsokat osztott az ügyfeleknek. Mikor meglátott engem gyorsan letette a telefont és mint ha barátok lennénk odament hozzám és megölelt.

-Szia!! A nevem Chiasa. Üdvözöllek a hotelban, te vagy a Golden Ticket-es lány Eleanor, ugye?- Jófejnek tűnt, csak kedvesen válaszoltam neki és ő már kulcsot is nyomott a kezembe. Alá kellett írnom egy papírt és már mehettem is a lakosztályomba. Intettem a lánynak és a csomagjaimat kezemben tartva a liftbe mentem. Megnyomtam a gombot és már indult is. Csak egy dolgot nem tudok... Mikor jön az 1D? Csak a kérdésen elmélkedtem mikor a lift megállt egy szinten én meg kisétáltam belőle. Körülnéztem a folyosón és kerestem a 7-es szobát. Sok ajtó közül végre kiszúrtam és a kulcsot a zárba helyeztem. Kinyitottam. Na kíváncsi vagyok a lakosztályomra... Ahogy benyitottam a nappali fogadott. Gyönyörű kanapé, nagy képernyős TV. A konyha is kulturált volt. Sütő, hűtő, pultok és kávéfőzőgép. A hálószobában egy franciaágy volt, két éjjeli szekrénnyel. Egy nagy gardróbbal. Gyorsan mindent kipakoltam és ettem egy kicsit mivel négy órája nem ettem. Átvettem a ruhám valami nem túl koszosra és az ágyba ülve unatkoztam. A lányok még nincsenek itt. De remélem hamarosan megjönnek... A könyvespolc mellett ácsorogtam és nézegettem a könyvek gerincét. Végül levettem egyet és a kanapéra ülve olvasni kezdtem. Épp a fiú a lánynak vallott szerelmet, mikor dudálást hallottam... Biztos valaki a parkolóból. Tovább olvastam. Megint megszólalt. Ezek hülyék? Kire várnak? Az ablakhoz szaladtam a párkányra tettem a könyvet és kinéztem a parkolóra. Csak néhány kocsit láttam meg... ÁÁ!!! A ONE DIRECTION TURNÉBUSZÁT!! Csak sikítottam, és sikítottam.. Szerintem az                               

egész hotel ezt hallotta. Már sietni akartam, mikor eszembe jutott, hogy a ruhám egy kicsit... Hétköznapi! Föltúrtam a bőröndöm, mikor még egyszer dudált a busz.
- Pillanat...- suttogtam.- Megvan!- vettem kézbe a ruhám.
Gyorsan felhúztam magamra és a cipőt is a lábamra húztam. A nyakláncot is meg a gyűrűt és a fülbevalót is felvettem. A hajamat egy kicsit igazítgattam még de amúgy okés voltam. Gyorsan szaladtam a lifthez. Vártam vigyorogva, de olyan lassan jött, hogy inkább a csigalépcsőt választottam. Mire leértem el is szédültem...
- Megjöttek.- mosolygott Chiasa a pult mögül.
Bólogattam és igaz, hogy fájt a lábam, de a parkolóba siettem. Ott pedig megláttam a buszt... Könnyezni is kezdtem... Épp az orrom fújtam, mikor meg visszanéztem a parkolóba a busz már nem ott állt hanem lassan elindult.
- Állj!!- kiáltottam, mire lefékeztek és a sofőr kiszállt a buszból.- Köszönöm! És...
- A buszban várnak.- A kérdés az lett volna, hogy a fiúk hol vannak, de a sofőr már előre válaszolt.
Én meg csak hülyén nevetgéltem és a buszba szálltam, ahol először csak Niall fogadott. És hát mit is tettem volna?! Sikítoztam, mint valami hülye és egyszerűen a sírás is kitört belőlem.
- Ez...ez...ez...- A hangom remegett Niall meg ártatlanul nézett rám.
- Mi van? Amúgy mindig ennyire sokat késel?- ezt úgy kérdezte mint, ha valami bajt csinált volna.
- Áááááá!!! Hozzám szólt!!! Niall!!!- és csak még jobban elfolyt a szemfestékem.
Niall odament hozzám és bevezetett a többiekhez.
- ÁÁÁ!!!!- sikítoztam és nem tudtam mit tegyek. Csak hullottak a könnyeim és sikítoztam. Ezeket csináltam felváltva.
Zayn és Louis egymásra néztek és valamit súgtak egymásnak, mire Louis fölállt és leültetett. Megölelt és megkérdezte mi a baj.
- ÁÁÁÁ!!!!!- megint sikítottam.- Ta..ta...ta..lálkoztam....a...az...- próbáltam normálisan beszélni de nem ment.
-1D-vel?- segített ki Lou.
Csak hülyén bólogattam és az örömtő újra sírni kezdtem. Lou próbált kicsit lehalkítani, de ez nem ment neki.

Sírtam az örömtől....

Végül már csak sikítottam és a megállónál a fiúk levezettek és nem tudtuk hova menjünk.
- Nando's?...- motyogtam Louis mellett halkan.
Niall már vezetett is minket mi meg követtük. Az épületnél fanok futottak a fiúkhoz. Néha fel "Jaj!"-oztam, mivel ellöktek vagy kitúrtak. Majd megjelentek a testőrök és a rajongókat útba igazították. Én maradhattam egyedül. Bementünk az étterembe. A pultos kedvesen fogadtatta Niall-t és a többieket is, majd én jöttem sorra. Köszöntem, bemutatkoztam. Niall a szokásosat kérte a többiek meg csak valamit választottak. Mikor rám került a sor akkor az összes fiú rám nézett. Ez új volt így sírni tudtam csak. Niall elintézte, hogy amit ő kért az kérem én is. Az elég sok lesz. Mikor fölvették a rendelésünk akkor Niall egy nagy asztalhoz vezetett mindenkit és leültünk. Én Niall és Liam közé. A fiúk próbáltak ismerkedni, de ahányszor válaszra vártak mindig sírást kaptak cserébe. Csak ültem mint egy hülye, pedig az álmomban én olyan menő vagyok, hogy a fiúk is felnéznek rám... Majd újabb módszerhez viszonyultak. Nem kérdeztek hanem mondtak. Például Liam kijelentette, hogy neki nagyon tetszett a mai koncert. Harry meg, hogy gyönyörű a ruhám.
-Köszi...- könnyeztem.
- Te tudsz beszélni?- Louis meghökkenést játszva bámult rám, de a végére mindenki (még én is!!) elnevette magát.
Nevetve bólintottam. Mikor a pincér a kaját kihozta mindenki neki akart látni, de Niall mindenkit megállított.
- Evőverseny... 1..2..3!- és már kezdődött is. Nem tudtam mi van csak annyit láttam, hogy a fiúk gyorsan esznek, Niall pedig még a szokásosnál is gyorsabban. Mikor megkérdeztem mi történik, Niall gyors szünetet hagyott és elhadarta: "evőverseny!!". Óó!!
Gyorsan enni kezdtem. Három perc múlva Niall büszkén tette a kést és a villát a tányér szélére. Ő nyert, de ezt már előre tudtam. Mi még javában ettünk mikor felálltam és elkiáltottam magam: "Második lettem!!". De jó! A fiúkat vártam, és amíg unatkoztam gyorsan helyet cseréltem Zayn-nel, hogy Niall mellé kerüljek.
- Amatőrök...- rázta meg a fejét mire elnevettem magam.
Mikor Niall éppen nem figyelt rám, néha rámosolyogtam. Kedves fiú, nem olyan mint amilyennek mondják. A tenger kék szemei, a tökéletesen beállított szőke haja... Jó, most kicsit elkalandoztam. De tényleg tökéletesen nézett ki. Éppen elkalandozva néztem, mikor észrevettem, hogy furcsán néz rám.
- Ööö... Bocsi. Elgondolkoztam.- mondtam nevetgélve.
Jaj, most beégtem...! Inkább nem pillantok újra rá, mivel megint ott marad majd a tekintetem. Csak az asztalt nézegettem, mikor Niall szólított meg.
- Mi annyira érdekes azon az asztalon? Mivel már vagy öt perce nézed...- mosolygott és próbálta észrevenni mi a furcsa az asztalon. Istenem, ennyire béna én se lehetek! Tényleg öt percig néztem volna azt az asztalt?
- Megint elkalandoztam. Tudod mostanság jó sok minden kavarog a fejemben...- válaszoltam a kérdésre.- Ki lett a harmadik?- kérdeztem.
- Louis.- válaszolt egyszerűen.
Akkor már csak a többiekre várunk. Zayn és Harry gyorsan végeztek és Liam is behozta a lemaradását. Akkor indulhatunk. Mindenki felállt és miután fizettünk kimentünk újra az utcára. Egy-két autogramm és fotó után indulhattunk a buszhoz. Felszálltunk és megkérdeztem a következő állomást.
- Hát... Én úgy tudom riportunk lesz... Veled!- magyarázta Liam. Én velük, riportot? Na álljunk csak meg. Ez is feltétel? Nem írtam össze kérdéseket!
- Ó, ja.- próbáltam azt tettetni, hogy tudom mit kell tennem és leültem. A fiúk vártak, hogy mikor kérdezek, vagy, hogy egyáltalán tudok-e kérdezni. Csak, hogy nem volt hova írni a válaszokat.- Nem tudom hova írni a válaszokat....- vallottam be, mire Niall gyorsan hátraszaladt és a laptopjával tért vissza.- Köszi! Meghálálom.- mosolyogtam és bekapcsoltam a szerkezetet.
Megnyitottam a jegyzeteket és új lapot kezdtem. Ezek alatt elindult a busz is. Nos, 6 kérdést fogok feltenni, úgy jó lesz.
- Kezdjük. Első kérdés: Jó-e sztárnak lenni?- ez gyakran ismételt kérdés, ezért ezt szántam elsőnek.
Válaszolgattak. Következő kérdés jött.- Oké. Második. Van-e honvágyatok mikor messze utaztok?- És így tovább egészen a hatodik kérdésig. Oda nem jutott semmi eszembe. Vagyis... De! - Ki tetszik most nektek?
Lou Eleanort mondta, Liam Daniella-t, Zayn Perriet, Harry valami híresség nevét mondta utána Niall-ra került a sor. Mindenki őt figyelte.
- Hát.... Talán.. Egyszer elhívnám randira El-t....- válaszolt szégyellősen.
- Mi?! Az én csajommal aztán nem!- szólt rá Louis.
- Nem, nem a te Eleanor-oddal... Eleanor Solly-val.- majd rám pillantott.
A lélegzetem is elállt. Egy ideig idétlenül nevettem utána szinte lefagyva gépeltem be a nevemet. Lementettem riport néven és visszaadtam Niall-nak a laptopot aki visszament a cuccaihoz és elrakta. Mikor visszajött kíváncsian néztem a srácokra. Akkor ennyi? Csak ennyit találkozhattam velük?
- Most az jön, hogy visszamegyünk a hotelbe, ugye?- kérdeztem sírással küszködve.
Louis szomorúan bólintott. Hát jó... Megfogtam a táskám és elköszöntem a fiúktól. A busz addigra a hotelhez ért én meg búsan sétáltam le a buszról. Csak mentem végig a sötét utcán. A buszból már csak annyit láttam, hogy gyorsan elhajt. És kész. Vége.
 Egyszer csak valaki megkopogtatta a vállamat amire ösztönösen ellöktem magamtól az illetőt és felsikítottam.
- Nyugi, én vagyok az, Niall!- mosolygott a kis szőkém.
- Ohh.... A frászt hoztad rám. Hogy kerülsz ide?! Neked a buszon kéne ülnöd...- mutattam a busz irányába.
- Értem jönnek a hotelhoz.. Elkísérlek.- mosolygott, majd elindultunk az utcán.
Nem szóltunk egymáshoz, csendben telt az út a hotelig. A hotelban egy kisebb csapat lány várt a sorára mikor beléptünk. Összenéztem Niall-el és elég volt eltátognom, hogy szaladjon. De már késő volt. A lányok elárasztottak minket. Telefonokkal, kamerákkal, papírokkal és tollakkal álltak minket körül. Szerintem simán összenyomtak volna minket, ha nincs Chiasa. Minden lányt elterelt (nehezen, de sikeresen) és üdvözölte Niall-t. Niall-el felmentünk a lépcsőn és megkerestük a lakosztályom. Mikor megleltük bedugtam a kulcslyukba a kulcsot és mikor kinyitottam az ajtót a többi 8 lány várt. Néhány pillanatig csak felénk néztek, majd össze és végül Niall-hoz szaladtak. Csak sikítottak, sírtak, akárcsak én. Szerencsére volt náluk autogrammkártya és Niall tudott hova írni.
- Szerintem rossz helyre jöttünk be...- pillantott rám miközben Lily kezét írta alá filccel.
- Nem. Ők mind a barátnőim.- nevettem.
Niall nem számított rá, szóval szerintem egy pillanatig hülyének nézett.
- És hova fogunk menni miután kiosztottad az aláírásokat és készítettél közös képeket?- néztem Niall-re kíváncsian.
-Ahova akarsz menni...- vonta meg a vállát.
- Még nem jártam ebben a városban... Vezess körbe!- mosolyogtam.
Niall bólintott. Miután Lily keze és Niall Horan aláírásos lett megpróbáltunk nem feltűnően a lifthez érni. Miután beértünk gyorsan megnyomtam a gombot és pillanatok alatt a földszinten voltunk.
- Hol kezdjük?- kérdezte Niall.
- Rég kíváncsi voltam a Szabadság Szoborra...
Közel volt a hotel a szoborhoz, így inkább sétáltunk.

A Szabadság Szobornál

Nagyon szép és nagy szobor közelről. Még sosem jártam az aljánál... De a tetején tuti nem fogok, mivel egy vagyon... Gondoltam lefotózom, ezért elővettem a telefonom. Csak, hát nehéz fotózkodni a szoborral, mert nem látom, hogy éppen mindketten benne "vagyunk"-e... Hirtelen Niall pattant oda hozzám és vette el a mobilom. 

Gyorsan mellé álltam, hogy figyeljem, mit csinál a mobilommal. Beírta a számát és felhívta magát. Megvan Niall Horan száma.. Juhú!

-Lefotózlak. Mondd, hogy... Nando's?!- nevetett. Gyorsan a szobor mellé álltam.

-Nando's?- kérdeztem, de addigra Niall már meg is örökítette a pillanatot.- Hé!- vettem ki a kezéből a telefont.- Ez nem lett jó!! Itt nem vagyok szép...

- De te mindig az vagy...- Hát Niall tényleg nagyon édes, de az tény, hogy ez a kép nem lett valami jó...

-Jó, most együtt egy képet!- És mellém is állt, hogy lefotózzon minket. Gyorsan megölelt és már mondtuk is:

-Nando's!

Ez a kép viszont jól sikerült. Felnéztem a Szabadság Szoborra, mire Niall megfogta a karom és elrántott. Eltakarta a szemem a kezével, ugyanis meglepetést akart mutatni.

-Lépj még egyet föl!- utasított, mire felléptem.- Kész, nyisd ki a szemed!

A szobor tetejénél voltunk. Wow! Tényleg szép a kilátás. A szélére mentem, ott pedig a korlátra helyeztem a kezem. Körbenéztem a láthatáron. Épp akkor szállt egy madár el előttünk. Ha Lou itt lett volna, tuti, hogy azt mondja, hogy: Kevin!

- Köszönöm.- ugrottam Niall nyakába.- Édes vagy... És volt rá pénzed?

- Világysztár vagyok. Szerinted?- Na jó, ez hülye kérdés volt...

Bólintottam. 

-Szerintem a lányok kezdenek aggódni, indulhatnánk a hotelhez..- És elkezdtem lemenni.

Mikor a szobor aljához értünk, gyorsan kezdtünk elindulni a hotelhez, mert kezdett csöpögni az eső. A végén már óriási zivatar lett. Megálltunk egy ház oldalánál, ahol nem lettünk vizesek a tető miatt. De természetesen ez így nem volt jó Niall-nek és kiszaladt az esőbe. Utánafutottam. Mint egy filmben. A pár szaladgál az esőben, nevetve, egymást kergetve. A végén mikor Niall elkapott megfogta a derekam és magához húzott. A szemembe nézett és elmosolyodott. Már a szánk nagyon közel volt egymáshoz, de.... Ezt még nem lehet.

-Nem.- ráztam meg a fejem és a hotelig szaladtam.

Ott gyorsan köszöntem Chiasának és már a liftbe is álltam. Mikor felértem, a kis folyosón át szaladtam a lakosztályunkba. A lányok UNO-t játszottak, meglepetésemre.

Gyorsan az ágyamhoz szaladtam és a tenyerembe temettem az arcom. Hülye vagyok...

- Baj van?- ült le mellém Cece.

-Igen... Hogy...Hogy... Niall meg akart csókolni, de nem engedtem neki, mert féltem...- szipogtam.

-Ez butaság! Basszus, Niall Horan szerelmes beléd! Ennél jobb az égvilágon nincs! Nem kell félni.- simította meg a kezem. Hát igen. Cece nagyon jól tud lelket önteni az emberekbe. 

-Köszi.- Letöröltem a könnyeim és a körbe ültem a lányokhoz, UNO-t játszani. Próbáltam minden gondolatom kiverni a fejemből, de nem ment... Már későre járt, így felváltva indutunk zuhanyozni. Én az ágyba (franciaágy) pattantam és gyorsan betakaróztam. Jenna és Kelly a kanapén, a többiek a földön aludtak el. Én még éjfélkor is éber voltam. Bedugtam a telefonba a fülhallgatót és elkezdtem hallgatni az "Up all night-ot". Végül elaludtam. De nem 1D-vel álmodtam...

6. fejezet VISSZASZÁMLÁLÁS: 1 NAP VAN HÁTRA!!!!!!!!!!!!! 2013. Május 4. hétfő

Ezt vettem fel reggel

Reggel átöltöztem egy olyan átlagos ruhámba és szaladtam ki a szobámból a konyhába. Várjunk csak... Valamit elfelejtettünk! Gyorsan az egyik 1D-s poszteremhez mentem és megpusziltam.
- Oké. Megyek!- vigyorogtam, és szaladtam is a konyhába mivel ma suli van...
Miután elvettem a tízóraim gyorsan feldobtam egy kis szájfényt és szempillaspirált. Nézegettem magam a tükörben és ide-oda dobáltam a hajam. Olyan átlagos vagyok így, majd remélem mikor találkozok a fiúkkal akkor nem leszek ilyen "egyszerű". Mindegy, nem vesztegetem az időm. Gyorsan kiszaladtam a házból és indultam a buszmegállóhoz. A lányok ott vártak. Mikor a busz megérkezett a sulihoz akkor minden diák szaladt le és rohant a termébe. Általában csak lassan és nyugisan beszélgetve közelítik meg a termeket. Mi van most?

Olivia      és        Nina

- Mi van most Liza? Látom sokan sietnek a suli felé, még az ikrek is!- szólítottam meg barátnőmet. Amúgy az ikrek Olivia és Nina akik mindig olyan lassúak mint egy lajhár...
- Ma választják ki a sulirádiósokat. Pályáztál?- kérdezte. Megráztam a fejemet.
Mi is elkezdtünk kicsit gyorsabbra venni a tempót. (Na jó, úgy tettünk mint, ha sietnénk.) Az osztályunkba lépve megszólalt a rádió mi meg rögtön elcsöndesedtünk. Jó sok blablabla utána a lényeg.
- A négy rádiós pedig jövőre....- mondta az infó tanár.- Josh Jonson, Emilia Jonson, Katy Sheer és Trace Millani. Köszönjük!- Igen. Köztük van Katy és Trace is. Kíváncsi vagyok, mit fognak teljesíteni. Igazából Katy csak olyan kis cuki dalokat ismer. Utána órák jöttek. Ezek nem érdekesek ugye? Mivel csak mindenféle hülyeségről beszéltünk, de azért figyeltem, hogy 5-ös legyen majd a dolgozat és kitűnő diák legyek év végén. Ebédszünetben gyorsan siettem haza, alig ettem. Kellett csomagolnom a bőröndömet. Na meg a többi lánynak is, csak ők maguknál az ő házukban. Szóval, nézzük milyen ruhákat tegyek be... Igazából csak azon az egy napon találkozok a fiúkkal, de még további négy napot ott maradunk szóval oda normális ruhát pakolok. De holnapra a fiúkhoz... Nincs semmi jó ruhám. Csak vacak gatyák és pulcsik. S.O.S. SMS kell! Az az amit a lányoknak küldök, ha "csajos vészhelyzet" van. Mint például elfogyott a púder, elszakadt a kedvenc pulcsid stb... Szóval már üziztem is.

Első választásom. Nem túl... Jó.

"Hali csajok! Holnap TALÁLKOZOK a fiúkkal és kéne egy jó ruha. Valaki, shoppingol velem? ☺"
Rögtön jöttek az üzenetek, hogy "én", "nem én!". De végül jött Lily üzenete, hogy menjek ki az utcára. Hát kimentem. És ott várt Lily.
- Csá! Indulhatunk a plázába?- mosolygott.
- Persze!- gyorsan szóltam anyának és beültem Lily-ék kocsijába.
Lily az akit legjobb barátnőmnek tartok a csapatból (ha választani kell). Nem hiába. Nagyon kedves, jófej és vicces lány. Plusz szuper a divatérzéke és laza is. Egész úton csöndesek voltunk, de mikor Lily apukája kitett minket és azt mondta, hogy menjünk vásárolgatni akkor rögtön elkezdtünk beszélgetni. Olyan csajos dolgokról... A plázán belül sétálgattunk. Végül megtaláltuk a mi üzletünk, amit kerestünk. Gyorsan a tiniosztályra futottam levettem egy szimpatikus (és olcsó) ruhát, majd a pénztárhoz akartam sietni, mikor Lily megállított.

Ez megfelel :)

- Így akarod meghódítani az 1D-t? Sok sikert...- röhögött ki.- Inkább nézelődjünk a felnőttosztályon.- És magával rántott arra az osztályra ahol jó sok szülő nézelődött.
Elszakadtam Lily-től és szájtátva néztem a nem megszokott árut. Mindig a tiniosztályon nézelődök, sose voltam felnőttosztályon... Éppen kinéztem magamnak egy mintás szoknyát, mikor Lily lökött meg. Annyira sietett, (vagyis csak csúszkált a frissen felmosott padlón) hogy elcsúszott, meglökött és jól elesett.
- Áúú... Mindegy.- Segítettem neki felálni majd a kezében lévő felnőttes mégis szimpatikus darabra pillantottam.
Nem kellett kérdeznem, elég volt egy pillantás a ruhára és Lily már rám is bólintott. Elmentünk a próbafülkékhez, ahol fogtam a ruhát (és hozzá tartozó darabjait) és a függöny elhúzása után felvettem magamra. Szép... Jól áll és nem túl giccses, hanem szolid nem túl feltűnő. Megfelel, szóval átvettem a hétköznapi ruhám és kimentem a fülkéből.
- Na tetszik?- Lily nagyon izgult, tudta, hogy nem lehetek rossz ruhában.
- Természetesen.- bólintottam és elindultunk a pénztár felé kifizetni, mikor megláttam Katy-t! A felnőttosztályon válogatott és már úgy 5 kg ruhát kiválaszthatott magának. Mert persze nem Ő állja, hanem a szülei. Lassan odasétáltam hozzá és köszöntem.
- Ó... Mi van lúzercsaj? Divattipp?- kérdezte nagyképűen.
- Nem, csak... Hát én is választok egy-két cuccot...- mutattam a darabot.
- Hmm... Nem is rossz... De attól még nyomi!- nevetett ki és elhúzta a csíkot.
Mindegy, inkább mentem fizetni. Éppen a pénztár mellett kirakott hajpántokat próbálgattam mikor Lily szólt, hogy fizetnem kéne, vegyem elő a tárcám.
- Ó, persze.- nevettem.- Mennyi lesz?- néztem kérdőn az eladóra.
- 76 dollár lesz! A mai fiatalok...- Hogy mi?! Ilyen drága ez a ruha?... De Lily közbelépett és segített rajtam. A felét kifizette helyettem és ezekszerint hamarosan jövök neki 35 dolcsival... A ruhát bedobtam a szatyorba és mentünk is ki az üzletből. A pláza elé érve Lily hívta az apját, hogy jöjjön értünk. Miután pedig hazavittek büszkélgedtem anyunak az új ruhámmal ami nagyon tetszett neki. Lily stílusa egyszerűen elképesztő! Adott hozzá kölcsön fülbevalókat is, táskát és cipőt. Már 8 óra volt ezért gyorsan bekaptam a vacsim és még picit elővettem a laptopom és Facebook-oztam, zenét hallgattam. Lefeküdtem aludni miután eltelt két óra és annyira izgultam a holnapi miatt, hogy örömömben szinte az egész estét átsírtam.
Utána úgy három órát aludtam, de mindegy. Nagyon izgultam és ezért nem tudtam aludni. De mindig erre vágytam, nem tántoríthat el a félelem!

5. fejezet: Hangverseny!! VISSZASZÁMLÁLÁS: 2 NAP VAN HÁTRA 2013. Május 3. vasárnap

Reggel hívogattam Jennát, de szegény nem vette fel. Délután 6-kor hangverseny. Azt mondta majd néző közönség lesz, de így már nem olyan biztos... Kelly-nél gyakoroltunk, de nagyon keményen. Egész napomat Kelly-nél töltöttem a többi lánnyal. Felvette mindenki az 1D-s pólóját és abba főpróbáztunk. Kelly anyukája csinált ebédet és 2-kor gyorsan megettük az ételünk. Próbákon sokat viccelődtünk, és minden hangnál azt hittük Jenna jött meg. De nem. A próbákon mindenki jól szórakozott.
- Jenn? Mindig figyeli a próbáinkat...- szomorkodott Cece.
Csak vállat vontam. Próbaszünetekben kiültem Kelly-ék erkélyére. Éppen a 4. szünetben tartottunk mikor Liza jött oda hozzám. Mellém húzott egy széket és néhány pillanatig csak csöndben ült.
- Szegény Jenn... Pedig szerintem megérdemelte volna a jogsit...- húzta el a száját.
-Igen...- bólintottam és folytattam.- De az életben mindenért meg kell dolgozni, nincs semmi sem ingyen. Jennának sincsen ingyen a jogsi...
Egy ideig ültünk, majd észrevettem, hogy milyen szép innen a táj. A nap ahogyan süt... A kertbe is... Mivel a fű kicsit vizes volt az esti esőtől, ezért gyönyörű volt ahogyan a nap megvilágította. Jó, lehet, hogy ez kicsit nyálas vagy költőies volt, de én így gondolom.
-Gyertek gyorsan, próba!- jött Cece, utána ment is.

Nagyon örültem Jenn-nek!

Felálltunk és Kelly szobájába siettünk. Csöngettek. Éppen akkor tartottunk a refrénnél. Kelly sietett le, hogy nyissa az ajtót. Addig mindenki beszélgetett egymással. Én nem, én vártam Kelly-re. Nagyon hangosak voltunk, de azt észrevettem mikor Kelly csak egy egyszerű mozdulattal hívott. Felálltam és mentem.
-Mi van?- kérdeztem, majd megfordultam. És ki volt ott? Jenna!
-Jenn! Hát itt vagy!-szaladtam hozzá és megöleltem.
Kelly csak elégedetten összekulcsolta a kezét és minket figyelt. Ó Kelly, tudhattam volna!
Mikor bementünk Kelly szobájába Jenna leült. Megkérdeztem tőle, hogy még nagyon szomorú-e, de azt mondta erre lesz esélye máskor is. Ennek örülök. Szóval akkor a többi lánnyal próbáztunk, de mindig elrontottuk az utolsó refrént. Nem tudtuk, hogyan csináljuk meg így. Inkább az előtte lévő részeket csináltuk meg, hogy azzal haladjunk. A verseny 6-kor lesz, akkor jártunk 5 óra körül. Kelly anyukája elvitt minket a sulihoz, ahol már sokan vártak. Például, Tina. Tina egy könyvmoly lány, akit mindenki strébernek mesél be, pedig én már láttam partikon, és nem OLYAN nyomi... Nekem a barátnőim közé tartozik, nem számít más véleménye. Utána, persze, Katy és egy meg kettő is várakoztak. Miley Cyrust énekelnek majd, ezt tudtam kihallgatni. Meg még sokan mások vártak, és csak 5:20-kor lehetett bemenni. Mindenkit hallottam készülni, más néven énekelni. Mindenki kapott sorszámot és, ha a te számodat/csapatod számát hallod akkor fel mehetsz a színpadra. A mi csapatunk a 8-as számot kapta. A színpad ideiglenes volt amit a tornateremben helyeztek el. Előttünk voltak Katy-ék, ők másodikok voltak. Aztán mikor 6 óra lett kezdődött a verseny. Az első egy fiú volt, Michael Jackson számmal, amihez még táncolt is. A végén megtapsoltuk és hívták a kettes számú Katy-éket. Katy-ék felmentek a színpadra, kaptak fejenként egy mikrofont és mikor beindult a zene el is kezdtek énekelni. Katy kiváló táncos, tanuló, sportoló, de úgy látszik még énekes is. Így már nincs sok esélyünk... Természetesen Katy középen állt és szólókat énekelt egy meg kettő meg csak néha énekeltek a háttérben. Tehetségesek voltak, beismerem. Mikor meg majdnem vége volt a számnak Jenna elköszönt tőlünk az öltözőben és ment ki a nézőtérre. Unta már velünk... Meg most nem szeretném elmesélni mit csinált a további hat ember előttünk, így most azt mondom lépjünk előre. Szóval. Az igazgató újra felment a színpadra és csak ennyit mondott:

Nem csak ennyien, de ez tökéletes
példa a csapat ölelésre

-Köszönöm ennek a csapatnak is. Most jöjjön a 8-as számú csapat!
Mind csapat pacsiztunk majd csapat ölelés és felszaladtunk a színpadra. Nagyon sokan fütyültek és tapsoltak, ledermedtem a félelemtől annyi ember volt. Cece szerintem levegőt se tudott venni...
-Dal címe?- kérdezte a DJ aki zenei aláfestést ad.
-Little mix: change your life!- jelzett Liza.
A DJ beindította a zenét. Az elejét Lola kapta meg, aki kicsit szerénykedve, de elkezdte. Mind vártunk a sorunkra. Az enyém Lola után jön, így mély lélegzetet vettem és én is belevágtam. Azt képzeltem, hogy az 1D a zsűri... Ez így oké volt. Tényleg nem volt semmi baj... Addig amíg el nem értünk az utolsó refrénhez. Kelly le akarta állíttatni a zenét mikor... mikor egy lány elkzdte és be is fejezte a nehéz részt. Ennek a lánynak csodálatos hangja volt. Mindenkinek annyira tetszett, hogy ütemre tapsoltak. Na de ki volt az a lány? Először azt hittem Lily, de nem... Az a lány pedig nem volt más mint.... Cece!!!! Cece-nek kevés rész jutott, ugyanis irtóra félénk lány. De úgy látszik, ezek nem fűződnek össze... Mert Cece nagyon jól elénekelte a dal nehezét. Mikor lementünk a színpadról helyünket átvette az igazgató.
- Köszönjük, Cecilia, nem tudtam, hogy ilyen szép a hangod.... De most jöjjön a 9-es csapat!- Innen meg már nem számít.
Cece-t mindegyikünk megölelte és körbevette.
-Cece!!! Nagyon, nagyon, nagyon ügyes vagy!!!- szaladt oda hozzá Emma.
-Köszi..-Cece sose volt az a nagyképű lány, most is csak szerénykedett.
-Hamarosan eredményhirdetés!- figyelmeztetett minket az igazgató.
Az eredményhirdetésen  mindenki a színpad mögé futott.
-Kezdjük a 3.-al...- mondta a diri és kinyitott egy borítékot. - Khm... A 3. helyezett pedig nem más, mint Joe Black!- A Michael Jackson-os fickó. Mindenki tapsolt, fütyült a fiú pedig felment a színpadra és átvett egy díjat. Megköszönte és lejött a színpadról.
-2.! A 8 emberből álló lánycsapat!- És ezek mi voltunk!! Áá!
Fölszaladtunk a színpadra. De most ki vegye át a díjat? Mind megbeszéltük csupán szemmel és végül Cece a megmentőnk vette át.
-Köszönjük szépen!- mondta a mikrofonba, úgy látszik nagyon vidáman.
Jenna a közönség soraiban állva tapsolt és fütyült.
-1.! Katy!- És kettő fiú egy óriási díjat adott át Katy-nek, aki mögött ott volt Sarah meg Trace. -Titeket nem szólítottunk csak Katy-t!- mondta furcsán nézve a diri.
-De egy csapatban vagyunk Katy-vel!- magyarázott Trace.
-Viszont kettő sor nem számít. A nagyját Katy énekelte, így a díjat Ő kapja!- Majd a diri lezavarta a lányokat a színpadról.
Ez nem igazság! Bár tudtam, hogy Katy megint ki fog tűnni. Még annyit se mondott a díj átvevésekor, hogy kösz! Csak ennyit, hogy: Tudtam, hogy én nyerem meg! Ő egy egoista csaj, tudtuk már rég.
A lányokkal megbeszéltük, hogy Cece-nél lesz a díj. Hazamentünk. Anyunak elmeséltem, hogy mi 2.-ak lettünk, aminek nagyon örült. Vacsi után (apa velünk tartott) irány az ágy. Édes 1D-s álmok...

4. fejezet: Mi?! Jennának esélye van igazi jogsira? VISSZASZÁMLÁLÁS: 3 NAP VAN HÁTRA!!! 2013. Május 2. Szombat

Reggel van, szombat.... Nincs semmi dolgom, így tervezem, hogy elmegyek valahova, esetleg kipróbálok valami új sportot. De ezek csak édes álmok maradtak, mivel mennem kellett Jennához ahogy hívott. Ez volt az eset:

Reggel úgy 10-ig aludtam volna de 8-kor SMS-em jött, így pittyegni, meg világítani kezdett a mobilom. Álmos szemekkel próbáltam elolvasni ki írt. Jenna. Ennyit küldött: 

Hali! :) Aludsz??? Ha igen, akkor bocsiii

szóval esélyem van IGAZI jogsira! ☺

gyere el velem a többi csajjal együtt

a vizsgámra lécci! köszönöm

J

 Elgondolkodtam. Nem hagyhatom magára. Visszaírtam neki, hogy természetesen ott leszek, utána addig dumáltunk amíg le nem ment az egyenlegem. Reggel véletlenül felébresztettem anyuékat és megkérdeztem anyát elvinne-e. Beleegyezett. A vizsga délután 4-kor lesz. Anya csinált reggelire omletet utána pedig mivel nem volt semmi dolgom segítettem apunak a gyógyszertárban. Akik törzsvendégek a gyógyszertárban azok mind ismernek engem, mint Ana néni.
-Szia, El! Mostanában kevésszer látlak... Mi van például.... azzal a fiúbandával?- Ana néni nagyon kedves és megértő tud lenni, még a pasigondokat is neki mondom el, pedig 50 éves. És sokszor meséltem neki a 1D-ről, szóval mindennapi témává vált.
-Ana néni! Csókolom. Hát... Mostanában sok dolog történt. Hamarosan például megyek autóvizsgára!
-Te?! Nem is tudtam róla...
-Jaaa.... Nem én vizsgázok, hanem a barátnőm!- mosolyogtam, majd szünetet kértem aputól és beszélgettem kicsit Ana nénivel. Na jó... 30 percet... De Ana néni egész jó hallgatóság, így elütöttem az időt és miután hazamentem ebédelni olyan gyorsan telt az idő, hogy már 4 óra is lett.
Anyu elvitt és kirakott a vizsgapályánál ahol már csak Cece hiányzott. Jenna bocsánatot kért a korai virrasztásért utána egy oktató (szigorúnak látszott) elvitte egy épületbe, majd a pályán Jenna kocsiba ült és indult is. Bólyákat került ki, fékezett, hajtott... Mi, ha jól végzett el egy feladatot tapsoltunk és elkezdtünk fütyülni. A pálya végén Jenna izgulva várta az eredményeket.
-Gyere!- hívta a vizsgáztató.
10 perc múlva Jenna.... könnyes szemekkel jött hozzánk.
-Mi-mi-mivan? Baj?- kérdezte Lola.
Jennával leültünk egy padra, kapott zsepit majd szipogva mesélte el, hogy.... szegény nem kapta mega jogsiját! :(
Mindenki ölelgette Jen-t, és szidta a vizsgáztatót. Elmentünk fagyizni és kapott a kedvenc fagyijából, vettünk neki cuki ruhákat, de nem javult a helyzet. Vettünk neki még one direction-os nyakláncot is. Gondoltam áthívom, de inkább nem szerettem volna nyomulósan odaférkőzni hozzá. Amúgy is van rajtam kívül hét barátnője, anyukája, kettő nővére akik megértők. Szegény... Utána indultam haza. Otthon csak anyuval vacsiztam, irány az ágy.