9. fejezet Zongorázás, haza indulás :(

Reggel együtt reggeliztünk Niall-el.
-Ma egy új dalt veszünk fel. Eljössz?- kérdezte.

Öltözékem

-Biztos...-vontam meg a vállam.- Bár ma megyek haza. Los Angeles-be...
Az üres tányérokat kezembe vettem és a mosogatóba helyeztem. A pultra ültem és a mellettem lévő újságot kezdtem olvasni. A hírdetések és cikkek mellett kiszúrtam egy képet. Niall volt rajta és egy barnahajú lány. A parkban. Annyira kíváncsi lettem rá, hogy tovább olvastam: "Niall Horan-t egy lánnyal látták az imént egy parkban. Vajon a lány csak a barátja, vagy a barátnője?". Hogy mi?!
- Niall, ki ez a lány?!- mutattam a képre a sírógörcs határán. A lány arca nem látszott ezért nem tudtam ki.
Niall hirtelen nevetni kezdett én meg nem tudtam mi van.
-Ülj le!- nevetett.- Jó elmondom. Az a szépség...-kezdte.
Éreztem, hogy elsírom magam.
- Te vagy - röhögött. Szóval magam akartam volna szidni neten keresztül?...
Mosolyogva ültem az ölébe.
- Jó, nem láttam! Ne cukkolj!- nevettem.
- Jó abba hagyom - csókolt meg.
Én afféle "Oké, megúsztad" bólogatással ültem vissza a pultra és olvastam a magazint. Ekkor meg a lányok jöttek haza. Eddig benéztek néhány New York-i boltba és shoppingoltak. Sok-sok szatyorral állítottak be. Niall (annyira aranyos!) odament és segítve nekik átvette a szatyrokat.
- Na miket vettetek?- léptem hozzájuk.
-Hoztunk neked is valamit. -mosolygott Cece és egy nagy csomagra bökött.
Imádom az ajándékokat ezért odaszaladtam és felnyitottam. Jaj, a lányok annyira kedvesek.
-Köszi!- ugrottam egyenként a nyakukba miközben kezemben szorítottam az 1D-s pólóm. Rögtön a ruhámra húztam és megpördültem benne. A kedvenc képem a fiúkról volt rá nyomtatva.
Mosolyogva igazítottam meg és közben arra gondoltam, hogy a lányok mennyi kedvesek velem így ezt viszonozni fogom valahogy. Még nem tudom hogy... Épp Kelly-vel nevetgéltem mikor megláttam, hogy a többiek lázasan pakolnak a bőröndjükbe. Szomorúan sétáltam a szekrényemhez. Kinyitottam és kivettem belőle a ruháim. Kihúztam az ágy alól a bőröndöm és csak úgy beledobáltam minden cuccom. De akkor nem bírtam becipzározni.
-Niall!- kiáltottam. Niall odaszaladt hozzám.
-Én ráülök a csomagra, te cipzározd be!- adtam ki a parancsot és törökülésben elhelyezkedtem a bőröndömön.
Niall behúzta és meg az ajtóhoz tettem. Leültem az ágyra és az éjjeliszekrényen tartott tollamat vizsgáltam. nem volt nagyon érdekes csak unatkoztam. Ekkor felcsendült Niall telefonjából a zene ő meg felvette.
- Zayn, hali. Aha. Igen. Jó. Megyek, hello.- beszélt majd kinyomta a mobilt. - Menni kéne felvenni a dalt. Jössz?- kezdett pakolászni ami azt jelenti indulunk.
-Ja. Biztos jó lesz.- mosolyogtam és végre eldobtam a tollam. - Csajok maradjatok itt. Mentem, puszi.- intettem és kinyitottam az ajtót majd kimentem. Niall pedig mögöttem zárta.
-Sziasztok!- köszönt el a lányoktól.
Beszálltunk a liftbe és megnyomtam a földszint gombot. Mikor leértünk kiszálltunk és az utcára sétáltunk. Ott állt Niall kocsija. Kinyitotta nekem az ajtót én meg beültem és bekapcsoltam az övem. Niall a kormányhoz ült, bekapcsolta a GPS-t és indulhattunk is. Közben kérdezgettem, hogy gyors vagy lassú lesz a szám, ki énekli a szólót, hogyan, mikor. Már magamat is idegesítettem. Mikor a stúdióhoz értünk, bementünk és egy nő oda vezetett minket ahol lennünk kellett. Leültem amíg beállították a fiúknak mindent aztán várakozás után a zene elindult. Olyan vidám volt és mikor Niall része jött csak engem nézett. Mikor befejezték a számot Niall odajött hozzám.
- Elképesztő voltál!- ugrottam a nyakába.
Kimentünk a stúdióból, de Niall megálítottított a folyosón. Bekopogott egy ajtón.
-Senki. Pont így terveztem.- nyitott be.
Egy nagy teremben találtam magam. Középen egy zongora állt. Niall becsukta az ajtót.
-Tádá!- ült a hangszerhez.
Én is leültem mellé és vártam. Szerintem Niall is várt. Hogy mire? Valakinek el kéne kezdenie zongorázni... Átnéztem a billentyűket. Egyet-kettőt le is nyomtam.
-Ömm...- tűrtem a hajam a fülem mögé.- Nem tudok játszani már olyan jól...-vontam meg a vállam.
-Nem baj. Ez a lényege. Hülyéskedj.- mosolygott.
Ó, hogy hülyéskedjek? Az nekem megy. Nevetve játszottam el világhírű zongoristákat, és kifejezetten vicces volt. Majd hirtelen elcsendesedtünk. Niall vállára hajtottam a fejem és mosolyogva néztem ő mit alakít. Már épp kezdte volna mikor megszólalt a telefonomból az Over Again.
-Hali.- köszöntem a telefonba. Cece szólt bele.
-Szia!- hallottam a hangját.- Gyere haza, pakolni kell, utána ebéd és mennünk kell a reptérre.
Egy ideig csak csöndben ültem, Cece már azt hitte megszakadt a vonal.
- Oké...- sóhajtottam. - Szia...- tettem le a telefont.
Felálltunk és mentünk az utcára. Beszálltunk a kocsiba és hazamentünk. A hotelnél felmentünk a lifttel. Az ajtóban a lányok már vártak.
-Szia.- köszöntöttek.
Csak intettem, ha beszélek elsírom magam. A konyhában csupán egy szendvics várt, mint ebéd.
Vettem magamon erőt és a lányokra nevettem.
- Most nem vagyok éhes...- ráztam meg a fejem. Kihúztam a fiókot, kivettem egy alufóliát és bele csomagoltam az "ebédem".
- Akkor mehetünk?- simította meg Lola a kezem.
Bólogattam. Lent a hallban megálltam egy pillanatra.
- Viszlát Chiasa!- mosolyogtam, hogy ne lássa mennyire el vagyok keseredve.
A lányok elővették a telefonjukat és taxit hívtak. Engem Niall visz a reptérre három lánnyal. Cecevel, Lilyvel és Selenával. A kocsiba ültünk. Mikor megálltunk a reptéren, hátraszaladtam a bőröndökért.
-Majd én viszem őket, amennyit tudok.-vette ki a kezemből a csomagokat Niall és a többi lányon is segített. A járdán leültem a táskámra és vártuk a bandánk többi tagját. 5 perc múlva meg is jöttek. Bementünk addig amíg Niall is mehetett. Ott a lányok ösztönösen megálltak és hagyták hadd búcsúzkodjak a barátomtól.
Niall szemébe néztem. Éreztem, hogy könnyek folynak végig az arcomon. Hosszasan megöleltem majd kapott egy búcsúcsókot.
- Hiányozni fogsz...- szipogtam.
-Te is nekem.- puszilt meg.
Aztán a többi lány is hosszasan megölelgette aztán mehettünk is. Még utoljára küldtem egy puszit Niall-nek és akkor könnyes szemmel visszafordultam.

A GÉPEN

Még New York-ban csináltam egy videót Niall-el, vicces dolgokat mondunk benne, cukin nevetünk, majd megpuszilom. Nos, ezt a videót vagy 20x megnéztem, mert nagyon hiányoztak a közös pillanataink. Igaz, kb. két órája láttam utoljára, de már hiányoltam. Láttam ahogy Kelly velem együtt nézi a telefon képernyőjét.

- Cukik vagytok. Bár lenne ilyen videóm Harry-vel!- dőlt hátra sóhajtva, mire felnevettem.- De komolyan! Te olyan szerencsés vagy, találkoztál a jövőbeli férjeddel!- mosolygott, mert tudta, akkor én is mosolygok (ugyanis szomorú voltam a távolság miatt).

- Az még nem olyan biztos...- rágtam a szám szélét.

Mindketten megvontuk a vállunk, majd még beszéltünk egy csomót ezzel kapcsolatban. 

   REPTÉREN & OTTHON

Miután a csomagjainkkal leszálltunk, hívtam egy taxit. Vagyis kettőt, mert a csapat egyik fele az egyik, míg a másik fele a másik taxiban utazik a mekihez, ahonnan haza indul. Szóval a mekinél már csak Cece volt, mert megbeszéltem vele, hogy haza kísérem. Egyedül, ketten mentünk a csöndes utcán. Nem beszéltünk, mert nem volt témánk. Végül az utca végén megálltunk, Cece meg mosolyogva megköszönte a kíséretet. Bement a társasházba, én meg tovább sétáltam a bőröndömet magam után húzva. Végül szinte futottam az utcán, ahol az én házam helyezkedett el. Itt már gyönyörű kertesházak voltak. Odamentem az ajtóhoz és csöngettem. Anya nyitott nekem lelkesen ajtót. Szinte megfojtott a nagy ölelésével, majd jött apa, aki szinte fölemelt. Úgy látszik, hiányoztam a családnak. Én is adtam nekik egy-egy puszit, majd mentem a rég látogatott szobámba. Minden poszter a helyén volt, esküdni mernék arra is, hogy a porcicák is. Az ágyamra tettem nehéz bőröndöm, majd mellé dőltem. Néztem a plafonom, amin egy szív volt, képekből kirakva. A képeken a barátnőimmel, szüleimmel voltam, vagy 1D-s képek is voltak. Egy ideig sóhajtozva nézegettem a szobám. Mi voltam akkor, amikor innen elindultam, messze, New York-ba? Egy szingli, unalmas lány. Most viszont, Niall Horan a barátom, és teljesen sok dolgot megtudtam. Mikor a járás résznél tartottam, kicsit megijedtem. A rajongók nem fognak nekem halálos fenyegetéseket küldeni?! Bár az arcom még nem látták, és még a nevem se tudják, de mi, Directionerek, mindent kiderítünk, elég könnyen. Itthon viszont mindig mindenki le van maradva, így senki sem fogja tudni...
Este mentem a konyhába. Készítettem egy szendvicset, mert különösebb vacsorát nem szerettem volna enni. Egy tányérra pakoltam a két szeletet, majd öntöttem magamnak Fantát. Egy tálcára tettem, és bementem a szobámba. Ott letettem az éjjeliszekrényemre, és még egy kicsit laptopoztam. Bejelentkeztem Twitterre, majd észrevettem, hogy jött egy értesítésem. Valaki bekövetett... De vajon ki?! Na ne! Niall?! Már bocsánat, de Niall egy picit megőrült? Barna hajam van a képemen, Twitteren, és az újságban is. Meg Niall nem szokott túl sok fant bekövetni, én csak kivétel voltam, mert a titkos barátnője vagyok. De a Directionerek meg fognak ölni! Írtam is egy üzenetet.
Eleanor: Édes... helyes.. cuki, Niall. MEGŐRÜLTÉL?!! A rajongók megölnek, ha megtudják, hogy járunk!!!!!!!
Már válaszolt is.
Niall: Épp ezért bekövettem még pár rajongót, hogy ne legyen feltűnő... Így már OK?
Megnyugodtam, majd válaszoltam egy okét. Elköszöntem és el kezdtem enni a vacsorám. Közben még néztem TV-t, mert az elterelte a figyelmem arról, hogy totál eluntam magam. Észre sem vettem, már majdnem hajnal volt. Az ágyam mellé tettem a tálcám, kikapcsoltam a TV-t, és óvatosan elmentem zuhanyozni. Utána fölvettem a pizsamám, és lefeküdtem aludni.